Glisele 445
18 fényévnyire a Földtől.
38 000 évvel a jövőben
A Voyager 1 űrszonda útjának vége szakadt. 38 000 éven át haladt süketen és vakon a kozmikus sötétségben, mire belépett a Zsiráf csillagkép egyik vörösen pislákoló törpéjének bolygórendszerébe Útja alatt az emberek városait benőtte a vadon, a múzeumok festményei elrohadtak a nedvességtől. Ez az utolsó ember alkotta tárgy, amely fedélzetén az emberiség utolsó emlékeit viszi az oldalára erősített arany lemezen kozmosz sötétjében. A haldokló nap gyengülő, de még számottevő gravitációs tere éhes ragadozóként kezdi magához húzni, eltérítve az eredetileg a Naprendszer külső bolygóinak feltérképezésére épített szondát. Az emberiség hírvívőjére hosszú hónapokig tartó haldoklás vár, ahogy egyre gyorsabban zuhan a végzete felé. Vakon repül, mivel fedélzeti rendszerei ezredévekkel ezelőtt leálltak. A vörös fény megvilágítja a burkolatát pötyöző apró becsapódási nyomokat. Azonban az oldalán pihenő aranylemez sérthetetlen. Ha megtalálná egy idegen civilizáció, megismerné az emberiség emlékeit. Zenénket, nyelvünket, szokásainkat. Hogyan éltünk, ha lenne ilyen a Glisele 445 valamely bolygóján.
Így azonban a Voyagert eléri a végzete.
A Glisele 445 gravitációs tere, pók lábait kitépkedő gyermek könyörtelenségével tépi le a Voyager központi egységéről a karokat. A megcsonkított űrszonda fémbőre felizzik. Az aranylemez, amelynek az anyaga szupernóvákból származik megolvad, elpárolog. Az ember köszönése az univerzumnak szétoszlik, és egy haldokló csillag anyagának része lesz.
 |
| Talán a Piramisok még kilátszanak a sivatag homokjából, mikor a Voyager 1 eléri úticélját. |
A Hold, Nyugalom tengere
A Föld felkelte van a Hold felszínén. Ha az emberi faj egy képviselője állna most a szürke porral fedett síkság közepén ismerősnek találná a látványt, de ha sokáig csodálná anyabolygójának arcát, látná, hogy a sarki jégsapkák fehéren világító foltjai egyre délebbre nyomulnak. Ha körbepillantana a becsapódási kráterekkel borított tájon, nem látná semmi jelét, hogy 38 000 évvel ezelőtt egy űrhajóból két asztronauta tette meg az emberiség első lépteit egy másik égitest felszínén. Az általuk itt hagyott tárgyak eltüntek, a kozmosz bombatámadásai és a napból áradó viharok az emberiség minden nyomát eltüntették.
 |
| Rádión halva a Föld most csöndes lenne, mivel az ember nem tölti meg zajával az űrt. |
Föld, Florida
A mocsári ciprusok erdejét békák és madarak esti koncertje veri fel. A vizpart iszapos sávján missisipi alligátorok falkái heverészik. Nem törődnek a vízhez érkező fehérfarkú szarvasok csapatával. A közeli nádasban egy hatalmas burmai piton pihen összetekeredve. Az erdő mélyén egy nőstény puma nyújtózkodik, halvány foltokkal tarkított bundája alatt izmok hullámzanak. Tőle pár méternyire egy fekete medve éppen egy áfonyabokor bogyóit eszegeti. Ezen a tájon 38 000 évvel ezelőtt itt a Cape Canaveral űrközpont kilövőállásai és a kiszolgáló épületei álltak. Innen emberek indultak a csillagok felé. Azonban az emberiség eltűnése után ezer évvel a mocsár visszahódította azt, ami egykor az övé volt.
Ezer év elég volt, hogy visszahódítson mindent a természet a hatodik nagy kihalási hullám után.
Észak Amerika prérijeit, ahol egykoron hatalmas bölénycsordák legelésztek, most 38 000 évvel később hosszúszarvú szarvasmarhák és gyors mozgású, sovány lovak járják. Rájuk pumák vadásznak, amik közül sokak már elérik egy egykor élt barlangi oroszlán méretét. Valamint sokszínű farkasok. Az Atlanti óceán túlsó partján Afrika szavannáit antilopok és elvadult szarvasmarhák csordái szelik át, amikre foltos hiénák és páviánok falkái vadásznak. Európa újraéledt erdőségeiben karcsú vaddisznók túrják a talajt táplálék után. Csordába verődve védekeznek a nagyra nőtt házimacskák és elvadult kutyák ellen, addig más populációnak generációról generációra növekvő testméretükben vetik minden bizalmukat.
Az, hogy az emberiség kipusztította magát, vagy továbbment egy másik égitestre, az már nem lényeges. A túlélőkre újabb kihívás vár: a közelgő jégkorszak
Az egykori Szahara vidéke,
10 millió évvel később
A szavanna zöld fűtengere hulámzik a kinyilóban lévő afrikai beltemger felőlc~rkező hűs szélben. Egykoron ez a vidék a Föld egyik legnagyobb sivatag volt, ami csak a jégkorszakok idejére zöldült ki. Most, ahogy a kontinensek mozgása miatt nedvessebbé válik a kontinens éghajlata, a Szahara végleg kizöldült.
A mellkasig érő fűben nagy termetű, izmos állatok kis csoportjai vonulnak, amiket egy-egy hosszú szarvú bika vezet. Mögötte kisebb nőstények haladnak, szemekkel ragadozók után kutatva. Ezek a látszat ellenére nem nagyra nőtt antilopok, hanem az ember által háziasított szarvasmarhák utódai. Nem messze tőlük kistermetű antilopok csordái legelésznek.
Egy egykoron változatos állatcsoport kevés túlélőinek egyike. Rövid lábaik és kistermetűk elrejtik őket a, magas fűben. A szarvasmarhák más utódjai magasidnak feléjük: Camelobovidok. Őseik a fű legelészése helyett a sokkal táblálőbb levelek legelészését választották. Ehhez nagy testméretet, hosszú nyakat és végtagokat fejlesztettek ki. A vastagbőrű óriások egy akácia leveleit legelők. Pár millió év kellene csak, és nem csak a, zsiráfok, hanem a Paraceratherium által évmilliók óta üresen hagyott helyett is betölthetik.
A lábuknál rövidlábú disznók motoszkálnak megnyúlt ormányukkal táplálék után szimatolva. Nem sejtik, hogy fűben veszély közeleg feléjük: hát macskaszerű ragadozó. De nem macskák ezek, hanem hiénák, vagyis tigrishiénák.
 |
| A Szahara 10 millió évvel a jövőben. Ez a Föld már nincs zoológiailag elszegényedve. Újra megjelentek a a leghatalmasabb, legfélelmetesebb és legkülönösebb alakok. Nemes Boglárka akvarellje. |
Az élet tíz millió év alatt betöltötte a megüresedett helyeket. A föld élővilága újra egyenlő arányban vannak az óriási termetű és különleges létformák. Ázsia megmaradt sztyeppéin izmos, rövidfejű lovak, hatalmas tulkok és disznók élnek együtt az elvadult házimacskák tigris méretű leszármazottaival. Észak-Amerikában szinte mamuti méreteket elérő bölémyek járják a prériket. Mellettük újra megjelentek a, kardfogú ragadozók a puma leszármazottainak képében. Ausztráliában az ember által betelepített nyulakból, tevékből, macskákból és az ősi ausztrál fauna megmaradt képviselőiből új, egyedülálló élővilág jött létre...
 | |
|
Nem tudnak arról, hogy a sorsuk megpecsételődött. Egy közeli csillag, a Glisele 710 keringési pályáját folytatva elhalad a Naprendszer mellett mellett. Bár sokkal kisebb , de gravitációs ereje mégis elég, hogy megbolygassa az üstökösmagokból álló Kuiper övet. A közeledő csillag gravitációs hullámfrontja egymáshoz löki az üstökösmagokat, amik közül sok elindul a Naprendszer belső vidékei felé. A legtöbbjük fenmakad a külső gázóriások gravitációs terének falám. Azonban a belső vidékeket érintő bombázás még évezredekig nem ér véget . Egy üstökös telibe kapja a Mars és a Föld között húzódó aszteroidaöv egyik nagyobb tagját. A kozmikus ütközésből származó egyik darab a Föld felé száguld, és nem csapódva a Hold felszínébe, így akadálytalanul eljut a Naptól számított harmadik bolygóhoz, minek gravitációs tere azonnal magához rántja a kozmikus szikladarabot, ami az Északi tengerbe zuhan. A becsapódás ereje több millió lotervizet, sziklatörmeléket és port lőtt ki a légkörbe, a tengerből kiemelkedő megacunami letarolja Európát. A levegőbe kerülő anyag csökkentette felfogka a nap, sugarait.. A por reakcióba lépve a vízpárával savas esőt képez, ami egykor termékeny területeket tett kopárrá.
 | |
|
Ez itt az ő történetük....
Ha kíváncsi vagy rá, akkor kattints a
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése