Az apró növényevő patái alatt megreccsentek az elszáradt
levelek. Az avartulok már hozzászokott ehhez a hanghoz, nem kapta
fel rá a fejét, csak a fülei rebbentek meg. Nem érezte egy
ragadozó szagát se. A póni nagyságú állatka ősei egykoron ezen
vidék legnagyobb termetű növényevői közé tartoztak. Miután megszabadultak az emberiség által épített karámokból,
egy időre a legnagyobb szárazföldi emlősök lettek ezen a
bolygón. Azonban húszmillió évvel azelőtt, hogy ez a kis állat
megszülethetett volna egy égből jött katasztrófa megtizedelte
őket, helyet csinálva távoli rokonaik előtt.Az avartulok ősei
kevés túlélők egyike volt, ami a mostoha évezredek egész sora
alatt egyre kisebb és kisebb lettek. Az avartulok letép egy kemény,
félkör alakú levelet és lassan elrágcsálja. Újra és újra
beleszagol a levegőbe.
